Szóval a könyv. Nos, nem igazán egy lányregény, de nem is az a nagyon legondolkodtató esetleg filozófiai olvasmány. Én leginkább egy könnyed kriminek mondanám, bár elég modern felfogásban. Nekem nagyon tetszett, úgyhogy bátran ajánlom azoknak, akik nem a nyálasan romantikus történetek örültje, mert ebben olyat nem talál. Bár Francisca (Lanza doktornő) és Antonio részéről megvan a szerelmi szál, de az a maga egyszerűségétől szép és nem a hosszú körmondatokban megfogalmazott érzelmektől csöpögő sztoritól.
A történet Las Palmasban játszódik, a drogok és a prostitúció hazájában. Tele izgalommal, hazugságokkal, komoly cselszövésekkel, tervekkel, de végül a rosszak megbűnhődnek, a jók elnyerik méltó jutalmukat, tehát happy enddel zárul.
Francisca a Santa Catalina kórház orvos, ahová egyre több beteg érkezik, akik rejtélyes módon mind azt állítják, a főorvos valamit beadott neki az egyik éjszaka, és hirtelen rosszabbul, majd jobban lesznek. Maria Vega a kórház főnővére és Francisca legjobb barátnője, ráadásul véletlenül pont az Oroszlánház tulajdonosnőjének a húga. Eközben pedig egy Marcó nevű alak sorra öli a prostituáltakat. Miért? Hogy hogyan függ ez össze? Na, azért mindent nem árulok el. :)
"Gran Canaria kedvelt üdülőhelyén a szikrázó napfény, a simogató víz, a luxusszállók kényelme nern mindenkinek kijáró kiváltságok. Playa del Iglesen működik a Santa Catalina Hospital. A kórház a légzőszervi megbetegedések gyógyításán kívül sok egyébre is jó lehetőséget kínál... A sziget fővárosa Las Palmas, hatalmas kikötője a gazdagok jachtjai mellett az alvilág, a prostitúció, a kábítószer-kereskedelem paradicsoma. A kikötő világa, a gazdagok és a stricik, az utcalányok cselszövései, az intrika, a bosszúvágy, a pénzsóvárság és a hatalom kérlelhetetlen vastörvényei kapcsolódnak össze a különleges emberi sorsokban. Az élet sokszínűségében főszerepet játszik a szenvedély, a gátlástalanság, a becsület örök körforgása."
(Ez olvasható a könyv borítóján)
Igazából azért is tetszett annyira, mert ha lehámozzuk róla a körítést, pontosan azt kapjuk, amivel az ember nap, mint nap találkozik: álarcokkal. Minden ember viseli a maga álarcát, ritka az, aki a valódi arcát mutatja. A legjobbkor olvastam ezt a könyvet, mert pont a nyár elején volt, hogy megláttam valaki valódi arcát, és akkor az úgy szíven ütött, hogy nehezen tudtam újra bízni az emberekben. Aztán rájöttem, hogy gyakorlatilag ez mindennapos.
"Vannak szegények, akik azért váltak bűnözővé, mert megfelejtkeztek arról, hogy a társadalom csakis a gazdagoknak engedi meg a lopást."
(Étienne Rey)
Lányok, remélem, hogy tudtam segíteni. Mit gondoltok? Ti elolvasnátok? Van valami hasonló jellegű könyv, amit olvastatok (rákaptam a témára)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése