Sziasztok! Már-már követelés itt a blogvilágban, hogy mindenki dicsekedjen el vele, hogy mit kapott karácsonyra. Hát mi nem vagyunk az a hű de nagy ajándékozós fajták, apró dolgokat szoktunk egymásnak ajándékozni, vagy olyat, amire egyébként is szükség van, mert minek egy ötödik doboz tusfürdő, vagy egy gyertya, amit sosem gyújtunk meg, csak a por száll rá. Én például a húgomnak egy sminkszettet ajándékoztam, mivel folyton tőlem kér pl. fekete szemhéjpúdert !és még sok minden mást is), anyunak pedig egy parfümöt vettem, mert az előző kifogyott már.
Szóval mi ilyen praktikus emberek vagyunk, legalább is annak hisszük magunkat. :) Na, de nézzük, mivel lettem én gazdagabb az ünnepek alatt (már a felszedett kilóimon kívül az ünnepi kaja miatt)
Baglyos fülbevaló:
Imádom a baglyokat. A nyáron vettem egy baglyos láncot, ami majdnem ilyen (színben passzol), ha jól emlékszem, valamelyik kedvences bejegyzésben mutattam is már. Igazából, ha úgy vesszük, standard ajándék, a húgomtól az esetek nagy részében fülbevalókat kapok, de imádom. Nagyon bagolyb*zinak nézek ki, ha egyszerre veszem fel láncban, fülbevalóban és felsőben? :) (Áhh, igazából tök mindegy mit gondolnak rólam az emberek)
Könyvek:
Igen, látszik, hogy magyar szakra készülök, mert szinte visítani tudtam volna örömömben, mikor megláttam őket. Másfél-másfél nap alatt ki is olvastam őket, olyan mohó kíváncsisággal, mintha a világ legjobb könyvét tartanám a kezemben (és szegény Dosztojevszkij ott fekszik az ágyam alatti ládában). Ha választanom kellene, az őrangyal tetszett jobban, bár mind a kettő a tipikus "olcsó regény" kategóriába tartozik. Az első két fejezetig egyik sem tetszett, sőt úgy voltam vele, hogy csak azért olvasom, mert van, aztán a közepe felé annyira megtetszett, hogy le sem tudtam rakni.
Nem a stílusa, vagy a megkapó leírások miatt tetszik, sokkal inkább a sztori ragad magával. Női regények, tehát semmi hatalmas filozófiai tartalmat nem kell tőle várni, sőt sokat gondolkodni sem kell rajtuk, inkább csak szórakozás.
Sandra Brown neve nem volt ismeretlen, ha jól emlékszem, a nagynénimnek van egy pár könyve tőle, de a az olcsóbb könyvek polcain is gyakorta találkozik vele az ember. Mary King viszont nem volt ismerős eddig, minden esetre tetszett mind, a kettő.
A legmeghatóbb ajándék:
Vannak olyan apróságok, ami annyira megérinti a szívemet és olyan váratlanul ér, hogy nem is tudom, mit mondjak. Ez is olyan volt, még majdnem megköszönni is elfelejtettem, egy pillanatig csak álltam és néztem, hogy most mi van. Hangjegy mintás mézeskalácsok, amit az egyik zenésztársam anyukájától kaptam. Éppen léptem ki a templomból, amúgy is totál kómás voltam még, és a fellépés hatása alatt voltam, és akkor kaptam. Furcsa volt, ahogy még a fellépés előtt is kint várakoztunk, és hirtelen rám tőrt, hogy mennyire fog nekem hiányozni a mi kis csapatunk. Sokszor főleg ez elején, nekem nagyon nehéz volt velük, ők még éppen csak kezdték én pedig már majdnem el is felejtetettem, milyen érzés volt kezdőnek lenni (azt hiszem, tizenegy év távlatából ennyit mondhatok), de pont az utolsó két fellépésre azt hiszem, nagyon is összecsiszolódtunk. Persze Ancsival találkozunk még a zenekarban, de az már nem lesz ugyan az. Nehéz szívvel válok meg ettől az egésztől, és remélem, jövőre alkotnak majd egy olyan csapatot, akikkel az ott maradtak, hasonló jókedvvel zenélnek majd együtt.
Végezetül gondoltam, bedobom nektek a karácsonyfánkat is. A mi kis cuki mini fenyőnk, ami beragyogta a napjainkat az ünnep alatt. Sajnos van, akinek ennyi sem jutott (és most nem arra gondolok, aki maga tehet róla, mert az így járt), én úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magam, mert bármi is történt a múltban, megvan édesanyám és a testvéreim (bár a bátyám sajnos messze él tőlünk, imádlak tesó) és nem volt olyan, amiből mi még hárman ne jöttünk volna ki :)
Remélem, mindenkinek jól telt a karácsony és megkapta, amire vágyott. Aki megteheti, annak további jó pihenést, aki nem, annak jó munkát/tanulást és kitartást kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése